Chapter 6

Mondanom sem kell, hogy mindent kiadtam magamból. Mikor már azt hittem, hogy vége, ismét elfogott a hányinger, úgyhogy sikerült másodjára is egy tetemes adagot kiadni magamból. Tylernek persze eszében sem volt segíteni, de legalább annyira esze volt, hogy hátrébb lépjen és fintorogva végignézze a jelenetet. Miután végeztem egy nőies mozdulattal köptem egyet, majd letöröltem a számat a kezemmel. Felpillantottam az előttem állóra, de annyira könnyes volt a szemem, hogy alig láttam belőle valamit.

 - Ez mi a szar volt?

Kérdezte nagy sokára, teljesen kikelve magából. Teljesen érhető volt, hiszen gyakorlatilag telibe hánytam. Mégsem olyan jók a reflexei, mint azt először gondoltam. Attól függetlenül, hogy a helyzet kellemetlen volt, elégtételt éreztem. Úgy gondoltam, hogy ennyi igazán kijár neki és, hogy megőrizzem a méltóságom utolsó morzsáit, halványan elmosolyodtam.

 - Ez fánk, pillecukor és egy kis tequila.

Rosszul voltam, már attól, hogy felsoroltam őket, de azt hiszem mindent kiadtam magamból, úgyhogy már nem tudtam mit hányni. Ty szeme szikrákat szórt, én pedig álltam a tekintetét, egészen addig amíg meg nem érkezett Ace. 

 - Minden rendben?

Hallottam, hogy megremeg a hangja, igyekszik bátornak tűnni, de nem akart zavarni, viszont láthatta, hogy valami nincs rendben. Értetlen tekintettel meredt ránk, mi pedig Tylerrel egyszerre fordítottuk felé a tekintetünket.

 - Visszakísérnél a faházba? Nem vagyok jól.

Ezúttal már az egész testemmel felé fordultam, és belekaroltam a legjobb barátomba, tényleg nem voltam jól. Szédültem, karikákat láttam, de még arra volt erőm, hogy mikor néhány méterrel távolabb kerültünk tőle a vállam felett visszanéztem rá és bemutattam neki. Bár nem láttam tisztán, de azt láttam, hogy még mindig ott állt, értetlen képpel, de mikor észrevette, hogy bemutattam, vigyorogva visszamutatott. Éljen a gyerekesség. Mikor beléptünk a faházba a szótlan lány ott ült az ágyán és a telefonját nyomkodta, épp csak egy pillantásra méltatott minket, többre nem futotta neki. Ace lefektetett és odaült az ágyam szélére. Kissé teátrálisra sikerült, mert hirtelen úgy éreztem magamat, mint aki haldoklik.

 - Jól vagyok, csak össze-vissza ettem.

Igyekeztem vigyorogni, amennyire csak tőlem telt, de a legjobb barátomat nem tudtam átverni.

 - Hozok neked vizet. 

Érdekes, hogy nem reagálta le a helyzetet, pedig látta, hogy konkrétan lehánytam a suli egyik legmenőbb srácát, ilyenkor általában minden részletet újra meg újra elmond, az ő szemszögéből, majd kikérdez, de most nem tette. Én pedig nem éreztem magamban elég erőt ahhoz, hogy noszogassam. Mikor becsukódott mögötte az ajtó a lány lerakta a telefonját és puffogva a bőröndjébe nyúlt és odadobott az ágyamra egy üveg vizet. Meglepődve nyúltam el érte és óvatosan felülve kibontottam.

 - Köszi.

 - Hányás szagod van.

Hát, azt, hogy "szívesen" inkább hallottam volna, de mindegy. Mire Ace visszatért már meg is ittam a vizet, úgyhogy a másikat nem adta oda, inkább a kezében melengette.

 - A másikat nem kapod meg, különben hányni fogsz megint.

Sóhajtva visszafeküdtem és a szememet lehunyva meditáltam. Nem beszélgettünk, éreztem, hogy ellazulok és hamar álomba szenderültem.

Reggel csörömpölésre keltem. Körülöttem már mindenki ébren volt, felöltözve készülődtek. A két biokémiás lány sminkelt, a harmadik pedig ott ült, ahol előző este. Elgondolkodtam rajta, hogy vajon így is aludt-e, de hamar elvetettem az ötletet, gyorsan kiugrottam az ágyból, és én is öltözni kezdtem. Legalább felkelthettek volna, mert tíz perc volt az indulásig. Úgyhogy gyorsan kimentem fogat mosni, megfésülködtem és utolsóként pattantam fel a buszra.

 - Nem keltett fel senki.

Morogtam és levágtam magamat Brian mellé. Csöndesen telt az út, a fiúk elmesélték, hogy reggel hatig ment a buli, úgyhogy a csapat nagy része nem hogy másnapos, hanem még részeg. Hát, érdekes lesz így hullámvasutazni. Kicsit sajnáltam, hogy kimaradtam a buliból, de nem éreztem magamban elég erőt ahhoz, hogy kimenjek, inkább aludtam. 

Nagyjából háromnegyed óra volt az út, mire megérkeztünk a vidámparkhoz. A diákok feléledtek és úgy tapadtak a busz ablakára, akár az óvodások. Engem is elfogott az izgalom és  mikor lepattanva a buszról meghallottam az első sikoltásokat rögtön kirázott a hideg. Szerettem a vidámparkokat, de nem sok lehetőségem volt ilyen helyekre menni, úgyhogy tényleg nagyon örültem. Nem ettem semmit, úgyhogy amint beértünk az első dolgom az volt, hogy vettem egy vattacukrot, meg egy csomag mogyorót. Felváltva ettem a szerzeményeimet, nem foglalkozva Miguel fintorgásával. Szerinte a sós mogyoró és a vattacukor nem illik össze, szerintem viszont nagyon finom együtt, úgyhogy megettem az egészet. A csoport közben szétszéledt, nem is láttam ismerőst, de nem foglalkoztam vele, inkább beálltunk a legközelebbi sorba és izgatottan figyeltük, ahogy fogynak előlünk az emberek. Mire mi jöttünk gyorsan bevágtuk magunkat az ülésbe. Hatalmas élmény volt! A hullámvasút össze-vissza rángatott, ordítottunk az adrenalin pedig megtelítette minden porcikámat. Mikor viszont leszálltunk, már nem éreztem magamat annyira jól, sőt, megint hányingerem támadt. Úgyhogy a következő kört inkább kihagytam, és a padon ülve figyeltem, ahogy a fiúk sorban állnak, közben igyekeztem nem kidobni a taccsot és ez le is kötötte a figyelmemet. Annyira, hogy észre sem vettem, hogy valaki leült mellém. Mikor szórakozottan oldalra fordultam hirtelen összerándult minden izmom a meglepettségtől, a számra szorítottam a kezemet, hogy ne sikoltsak fel. 

 - Ty! Mit keresel itt?

Nem tudom mikor ült le mellém, de nem vettem észre, viszont amilyen kényelembe helyezte magát, arra gondoltam, hogy legalább percek óta itt ül és engem néz.

 - Várom a srácokat és mivel itt volt egyedül hely, leültem.

A fejével a sor felé bökött, Oliver és Blaze épp előre tolakodtak Miguelékhez, majd mintha mi sem történt volna lepacsiztak velük és együtt szálltak fel a hullámvasútra. 

 - Te miért nem mentél?

 - Én arra akarok felszállni.

Követtem a tekintetét, és megláttam a hatalmas hullámvasutat. Nem bírtam nem vigyorogni, és észre sem vettem, hogy figyeli az arcomat.

 - Jössz?

 - Hm?

Szórakozottan pillantottam rá, mire megismételte. Kissé össze zavarodtam. Most mégis miért hív hullámvasutazni, amikor épp tegnap pattintott le.

 - Nem haragszol, hogy lehánytalak?

 - Jóváteheted egy körrel.

Csak én éreztem kétértelműnek? Ám mielőtt még ezt lereagálhattam volna, kézen fogott és elhúzott. Nem érdekelte a tömeg, átfurakodott a tömegen, magával húzva engem, így a sor elejére kerültünk. Ami természetesen nem tetszett mindenkinek, hallottuk a hőbörgést a hátunk mögül, ami felkeltette az egyik alkalmazott figyelmét.

 - A sor végére.

Mondta unottan, és én már indultam volna vissza, de Ty megfogott.

 - Eddig is itt álltunk, úgyhogy fogd be öreg és csináld  a dolgot.

Elég érdektelen volt a csávó, úgyhogy csak megvonta a vállát és beengedett minket, legelőre. Remegett a kezem, ahogy előre ültem. Féltem, de izgatott voltam. Ty beült mellém lehúzta rám a hámot, majd magára is. És már indultunk is. A szívem a torkomba dobogott, miközben felfelé zakatoltunk, majd mikor nekilódult a gép sikítva zuhantunk alá épp csak pillanatokig élvezve ki a súlytalanságot. Pár perc alatt véget ért az egész, csak egy kör volt az egész, akárcsak a kapcsolatunk Tylerrel. Mikor leállt a gép, mindenki kiszállt, én viszont képtelen voltam kiszállni. Ty a szemét forgatva nyúlt értem és könnyű mozdulattal kiemelt az ülésből.

 - Azt hiszem hánynom kell.

Mondtam, miközben összeszorítottam a szememet. Addig ficeregtem, amíg el nem engedett. Mintha puskából lőttek volna ki, rohantam az első kukához és megkapaszkodva a szélében igyekeztem visszanyelni a vattacukor, víz, mogyoró kombinációt. A szemem sarkából láttam, hogy Miguel, Brian, Oliver és Blaze felém tartanak, Ace néhány lépéssel előttük tart felém, épp időben, hogy mindannyian láthassák, ahogy telehányom a kukát. Egy kéz simult a derekamra, majd összefogta a hajamat.

 - Blaze, hoznál egy üveg vizet?

Ty volt az, aki összefogta a hajamat, pedig azt hittem Ace ért ide. Annyira kellemetlen volt! Öklendezve próbáltam meg kiegyenesedni, mikor pedig már úgy éreztem, hogy nincs mit kiadnom magamból, ellöktem magamat a kukától és leültem a padra. Blaze akkor ért vissza a vízzel, a többiek körbeálltak és félig aggódva, félig fintorogva figyeltek. 

 - Mi van veled?

Kérdezte Oliver és bár kedvesnek tűnt, láttam az arcán, hogy nehezére esik normálisan megkérdezni.

 - Nem tudom, talán beteg vagyok.

Kortyoltam egy kis vizet és néhány perc után már jobban is voltam. Mintha mi sem történt volna. A többiek is látták, hogy kezd visszatérni a színem, úgyhogy mindenkit megnyugtattam, hogy életben fogok maradni, bár nem tudom, hogy ennek örültek-e vagy sem. Mindenesetre nem hullámvasutaztam többet. Csak kísérgettem a srácokat, akik mindenre felültek én meg irigykedve néztem, ahogy jó érzik magukat. Tyék röviddel azután, hogy jobban lettem leléptek. Így ismét négyen maradtunk. A nap lassan telt, legalábbis nekem. Hét órakor a kapuban vártuk a többieket, mivel zárt a park. Hát, ennyi volt. Duzzogtam, mert a többiek látszólag jól érezték magukat én pedig egész nap a padon ültem. Mondanom sem kell, szótlanul ültem végig a buszutat.  Mikor visszaértünk mindenki elindult lezuhanyozni, lepihenni, hogy bírják az esti tábortűz körüli bulit. Én is így tettem. Gyorsan lezuhanyoztam és visszamentem a szobába, hogy ott szárítsam meg a hajamat. Épp próbáltam a törülközővel valamivel szárazabbra törölni a hajamat, mikor a lányok is visszaértek a szobába.

 - Mi volt veled ma Hazel?

Kérdezte Emma, miközben a tükre után kutatott. Úgy tűnt, most még a normálisabb lányok is kicsinosítják magukat. Nem tudom miért gondolják, hogy ez az utolsó lehetőségük bepasizni, hiszen az élet még csak most kezdődik! Minden esetre nem szóltam nekik, ha ők így látják jónak, akkor legyen.

 - Nem tudom, lehet, hogy gyomorrontásom van.

Nem vagyok orvos, de még én is tudom, hogy a gyomorrontás nem ilyen. De egyszerűen nem tudtam másra gondolni. Most nem voltam rosszul, semmi bajom nem volt. Sőt, éhes voltam. A hasamra szorítottam a kezemet, mikor fájdalmasan megkordult, a többiek pedig felröhögtek.

 - Ki tudja...lehet terhes vagy.

Mondta Kate rákontrázva, miközben még jobban nevettek és én is velük nevettem, majd a vigyor fokozatosan fagyott le az arcomról.