Chapter 7

Kate szavai még akkor is visszhangzottak a fejemben, amikor már kint ültem a többiekkel a tűznél és figyeltem, hogy vágják magukat csatak részegre a rockerek. Bár én nem voltam képes lenyelni egy korty alkoholt sem, hiába próbálták rám tukmálni, azért örültem, hogy a többiek jól érzik magukat. Brian és Miguel rendesen felöntöttek a garatra, ők beállva a rockerek mellé egymással karöltve énekeltek egy Nirvana számot és Ace, bár jó barát akart lenni, úgyhogy nem mozdul el mellőlem, igazából nem velem foglalkozott. Letelepedett mellé Monic, egy vörös hajú lány, akivel ősztől egy egyetemre fognak járni. Nem hibáztattam érte és nem róttam fel neki, tudtam, hogy tetszik neki egy kicsit a lány és ha ezzel sikerül rájönnie valamire vele kapcsolatban, akkor már megérte. Na meg, így én is egyedül lehettem a kusza gondolataimmal. Próbáltam visszaemlékezni arra, hogy mikor jött meg utoljára, de esküszöm fogalmam sem volt. Az elmúlt hetekben leginkább kívülről szemléltem magamat, keveset aludtam, szinte a kávé tartott életben és annyit dolgoztam, amennyit nem szégyelltem. Az pedig elég sok volt. De biztos voltam benne, hogy feltűnt volna, ha valami, ami minden hónapban van, egyszer kimarad. Ettől függetlenül azonban nem hagyott nyugodni a gondolat, szinte hallottam, hogy valaki, ismeretlen, monoton ütemre suttogja a fülembe, ami végül egyre-egyre hangosabb lesz. 

 - Sétálok egyet.

Jelentettem be, igazából a nagy semminek. Ace csak bólintott, túlságosan el volt foglalva, a másik oldalam üres volt, úgyhogy megtámaszkodtam magam mellett és lassan felkeltem. Igyekeztem nem a szokásos tempómban létezni, mert féltem, hogy megszédülök, elesek vagy a legrosszabb, megint hányok. De semmi bajom nem volt, sőt, ahogy eltávolodtam a tűztől egyre inkább kitisztult az agyam. Összehúztam magamon a dzsekimet és összefűzve a karjaimat magam előtt ráérősen sétáltam a faházak között. Nem egyszer kellett azonban sietősebbre vennem a dolgot, mert egy-két idióta úgy gondolta, hogy a szabadban a szex is jobban megy, így többször botlottam bele éppen vadul smároló párokba, vagy nem párokba. Lassan kezdtem torkig lenni vele, mert amíg én épp elveszítettem ennek a lehetőségét, addig körülöttem mindenki rátalál.

 - Min gondolkodsz?

Csak futólag pillantottam oldalra, ismertem a hang tulajdonosát. Tyler ugrott ki két faház közül, amikor meglátott, csak úgy futólag odaintett az éppen elsuhanó fekete hajú lánynak, tudtára adva ezzel, hogy velem akar tartani. A lány nem tűnt csalódottnak, vigyorogva szaladt vissza a táborhelyünk felé én pedig ciccegve égnek emeltem a tekintetemet. Annyira jellemző. Vajon hány lány fogja még rajtam kívül bevenni? A srác hozzám igazította a lépteit, könnyedén felvette a lassú tempómat és nem szakított meg a gondolkodásban, nem haragudott amiért nem válaszoltam, úgy láttam neki is jólesik a hallgatás, így csöndesen sétáltunk egymás mellet, egészen addig amíg el nem értük a tábor végét. A kerítés mögött egy medencét fedeztünk fel és bár ki volt világítva, alig volt benne víz és azt is már teljesen belepte az alga, a tetején szomorúan úszkált néhány műanyag pohár, sörös doboz és cigarettacsikk. Követtük a kerítést, egészen addig amíg meg nem találtuk a bejáratot a medencéhez, mikor pedig ott voltunk Ty kinyitotta előttem én pedig beléptem a fényáradatba. A félhomály után kissé hunyorognom kellett, de hamar megszokta a szemem. Ott aztán a medence széléhez sétáltam és a lábamat a víz fölé lógatva leültem. Tyler leült mellém, tisztes távolságot tartva, majd előhúzta a kabátja zsebéből a cigarettásdobozát, először felém nyújtotta, mikor pedig megráztam a fejemet csak vállat vont és rágyújtott. Ráérősen szívta be a füstöt, majd csinos kis karikákban eregette ki. Szórakozottam néztem, ahogy szétfoszlanak és akaratlanul is rámosolyogtam.

 - Nem fogsz elmondani nekem semmit mi?

A mosoly vigyorrá szélesedett és megráztam a fejemet. Eszemben sem volt beavatni őt a kételyeim közé, mert ha egyáltalán felmerül annak a lehetősége, hogy tényleg, esetleg, talán igaz az, amit Kate mondott, akkor most azonnal belefullaszt a medence büdös, állott vizébe, én pedig nem ilyen halált szeretnék. Bár, ha tényleg baj van, akkor inkább haljak meg most.

 - Nem úgy terveztem azt a hétvégét Hazey. Rájöttem, hogy nem passzolunk és én amúgy is elmegyek, hiszen ismered a terveimet. De szeretném, hogyha barátok maradnánk, mert jó fej csaj vagy. Tudom, hogy ezt már elmondtam egyszer, de akkor lehánytál, ami nem számított a legjobb reakciónak és én szeretném tudni, hogy ez így neked oké-e?

Nem néztem rá, a vízen úszó csikk sokkal érdekesebb volt. Lassan bólogattam, pedig igazából fel sem fogtam mit mondott, aztán ráemeltem a tekintetemet és halványan elmosolyodtam.

 - Rendben.

Fura volt búcsúzkodni. Mert tudtam, hogy az volt. Mármint, ez a duma a barátsággal meg, hogy legyünk jóba, csak azt akarja elkerülni, hogy esetleg miatta vágjam fel az ereimet. Egyébként egy csöppet sem érdeklem sem én, sem pedig a barátságom. Ezt a szeméből is ki tudtam olvasni, de nem akartam vele veszekedni, ez így volt jól, elfogadtam. De nem akartam tovább a társaságában, vagy úgy egyáltalán a közelében lenni. Úgyhogy felpattantam, megvártam amíg ő is így tesz és visszamentünk a táborba. Volt, aki időközben elment lefeküdni mivel holnap délelőtt indultunk, voltak akik még bírták, azonban akadtak olyanok is, akik a tűz mellett aludtak. Szó nélkül indultunk meg Tylerrel két különböző irányba. Ő vissza a barátaihoz, én pedig be a szobámba. Nem akartam senkit sem látni.

A másnap egész simám ment. Reggel kihánytam magamat, pakoltam magamnak vizet a hazaútra, amit Miguel ivott meg. Mindenki búcsút vett a másiktól a suli előtt, én pedig hazaindultam Ace társaságában. Végig be nem állt a szája, egyfolytában Monicról beszélt, meg arról, hogy elhívja randizni, futólag megkérdezte mit szólnék hozzá, majd rögtön összefűzte az egészet az egyetemmel és a bulikkal, utána jött a tanulás és a szülei.

 - ...és akkor kinyírom az összes halálfalót és véget vetek az ötödik világháborúnak. Na jó, te nem figyelsz rá, mi bajod van?

Észre sem vettem, hogy ugyanúgy ahogy tegnap, bólogattam, de kikapcsoltam a felesleges érzékszerveimet. Az éles kérdésre felkaptam a fejemet. 

 - Semmi.

A barátom fintorgott, majd morgott az orra alatt, de épp elég hangosan ahhoz, hogy én is halljam. Úgy éreztem felrobbanok. Nem bírtam tovább. Ő volt a legjobb barátom és mégis kitől kérhettem volna tanácsot, ha nem tőle? Visszahúztam a pulcsijánál fogva, majd elé sasszéztam elállva az útját.

 - Említettem neked a múlt hónapban, hogy megjött?

Nem voltam túl lányos csaj, az ilyen dolgokat simán ki mertem mondani, azonban Ace már a menstruáció gondolatától is agyérgörcsöt kapott, behúzta a nyakát és fintorgott. Láttam, hogy a lelki szemei előtt lezajlik a dolog és már épp megpróbálná kiejteni, hogy 'fujjjeznagyonundorítóhagydabba', felemeltem a kezemet. Megakartam akadályozni, hogy ilyen irányt vegyen a beszélgetést.

 - Ace, nem emlékszem, hogy megjött-e vagy sem.

Most már kezdett ciki lenni, mivel továbbra is fintorgott, úgyhogy felmordultam és megráztam a karjánál fogva.

 - Aceeee, felfogod amit mondok? Lehet, hogy terhes vagyok.

Szóról szóra elmondtam neki mindent ami Tylerrel történt, részletekre én sem emlékeztem, de szinte biztos voltam benne, hogy aznap este a biztonság volt az, amire a legkevesebbet gondoltunk. Láttam a barátomon, hogy ő is megvilágosodik és bár a fintor még mindig ott ült az arcán, lepillantott rám és értelmezte a helyzetet.

 - Szerintem, meg csak fáradt vagy. De ha ez megnyugtat vegyünk egy tesztet. 

Már el is indult visszafelé, amikor visszarántottam. Kis város volt és én nem akartam feleslegesen pletykákat elindítani. Csak nagy szemeket meresztettem Acere, hogy rájöjjön mire akarok kilyukadni, mire felnyögött elővette a telefonját és tárcsázott. Húsz percen belül ott volt értünk Miguel és, hogy teljes legyen a csapat hozta Briant is.

 - Szóval hová is megyünk?

Kérdezte teli szájjal a vörös. Nem igazán értettem, hogy miért élvezik azt, hogy autóval mennek a McDonald'sba, amikor konkrétan mellette lakta, de nem ez volta legalkalmasabb idő arra, hogy megvitassuk.

 - Hazel lehet, hogy terhes. 

Bökte ki Ace, mire Brian hátrafordult, a szájából kilógott egy adag sült krumpli. Ami ijesztőbb volt, hogy Miguel is így tett, könnyedén átgurultunk a másik sávba, de szerencsére a sokktól még a dudát is nyomta, úgyhogy a szembejövő autó már jó korán kikerült minket. S bár hallottam, ahogy elsuhanva mellettünk a sofőr  Miguel édesanyjának az egészsége felől érdeklődik, jelenleg senki nem akarta közölni vele, hogy: Köszöni szépen jól van, kitoloncolták az országból már vagy húsz éve. Nem, az én problémám teljesen megfagyasztott mindent.

 - Kösz szépen Ace. Igen, szóval menjünk a legközelebbi város szupermarketébe, kérlek.

Egész úton nagy volt a csönd, bár a levegő tele volt ki nem mondott kérdésekkel. Mindenki csöndben gondolkodott, én pedig főttem a saját aggodalmamban. Amikor megérkeztünk azonnal kiugrottam a kocsiból, nem foglalkoztam azzal, hogy jönnek-e vagy sem. Felmarkoltam egy kosarat és már mentem is az illatszer osztályra. Többször mentem már el a tesztek mellett, mindig röhögve figyeltem, ha valaki megállt előttük, szerencsétlenek, most viszont én voltam az, akit ki lehetett volna röhögni, főleg, mivel három  fiú is velem együtt bámulta a teszteket.

 - Hűű ez mi?

Kérdezte Brian, levéve egy rózsaszín tégelyes síkosítót, majd mikor elolvasta pontosan mire is való elpirulva visszatette a helyére.

 - Szerintem vegyünk három különbözőt. Nézd, ebbe három van. 

Magamban számolgattam mennyi lesz ennek az összege, Ace mintha olvasott volna a gondolataimban kirántotta a kezemből a kosarat és elindult a pénztárhoz. Én megvártam míg Miguel elolvassa, pontosan hogyan is kell használni a vibrációs gyűrűt majd kisétáltunk a kocsihoz, ahol már várt minket Ace. Mérges tekintete semmi jót nem jelentett. 

 - Hová lesz a menet emberek?

Félig angolul, félig spanyolul nagyon furán hangzott a kérdés, de mind megértettük, Ace közölte, hogy hozzájuk, mert a szülei vacsora partyn vannak  és csak holnap reggel érnek haza. Nem tudtam, miért haragszik rám ennyire, de egyszerre láttam csalódást, szomorúságot és haragot a tekintetében, ettől pedig még rosszabbul éreztem magamat. Amint megérkeztünk és Miguel leállította a kocsit kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a sötét ház felé. Tényleg nem volt itthon senki, hárman el is indultunk Ace szobája felé, ő azonban a konyhába tartott. A srácoknak hozott a dugi sörből, az én kezembe pedig egy hatalmas dobozt narancslevet nyomott.

 - Én ezt nem iszom meg.

 - De már pedig megiszod.

Harag villant a tekintetében, ezúttal azonban álltam. Utáltam a narancslé savas, keserű ízét, ami marta a torkomat, ezt pedig ő is nagyon jól tudta. De mivel nem akartam makacskodni, gondolván sokkal tartozom neki inkább fogtam és jó nagyokat kortyoltam belőle. Brian közben kibontotta a teszteket és a csomagolásukat nézegette. 

 - Le fogod őket pisilni?

Felé pillantottam. Vajon tényleg ennyire burokban tartják a szülei? Egyre inkább kezdtem azt hinni, hogy három idegen sráccal ülök egy szobában a haverjaim helyett. Rápillantottam Miguelre, aki szintén a szemöldökét felvonva bámult Brianre, majd elsuttogott valami spanyol káromkodásszerűt. 

 - Na jó, kérem.

A narancslé gyorsan átment a szervezetemen, úgyhogy felkaptam az első dobozt, ami a kezem ügyébe került és már mentem is vele a fürdőbe. Gyorsan átfutottam a használati utasítást, majd miután pontosan végrehajtottam a benne leírtakat, visszapattintottam a kupakot a tesztre és leraktam a mosdóra. Folyattam a kezeimre a vizet, miközben bámultam a tükörképemet. Elég megviselt voltam. Ha most terhes vagyok, akkor mindennek vége az álmaimnak, a munkámnak, a kevéske társasági életemnek, meg alapjaiban dőlne össze a szaros kis életem. Nem lehetek az! Tuti, valami félreértés.

- Kijössz végre?

Ace kissé türelmetlen volt, kopogott az ajtón, úgyhogy elzártam a vizet megragadtam a tesztet és kicsapva a fürdő ajtaját a kezébe nyomtam a kis műanyagot. A másik kettő gyáván ugrott el tőle, miközben azt ordibálták, hogy ezt én bizony lepisiltam és Acenek le kell vágni tőből a karját, mert rohadt undorító. Mindössze a legjobb barátom nem szólt egy szót sem. Megkövülten bámulta a kék kupakos valamit. Miguel átnézett a válla fölött, majd rám pillantott.

 - A két csík az jó?

Ezúttal tökéletes volt angolja, vigyorgott is mellé, egészen addig amíg meg nem látta, hogy elfehéredek, hatalmasat nyeltem és segítségkérően pillantottam Ace felé, aki lassan felnézett rám és kiolvashattam a szeméből azt, amit hangosan is kimondott.

 - Nagyon nagy szarban vagy.